Fogászat » e-Fogászat » fogászati kérdések » fogszabályozás

Mitől állnak a fogaink úgy, ahogy állnak? Ennek több oka is lehet.

1. Genetikai tényezők

   Ahogy testalkatunkat vagy a hajunk színét szüleinktől örököljük, a fogak elhelyezkedésében is szerepet játszanak a gének. Ha már a genetikánál tartunk, itt érdemes beszélni a bölcsességfogakról. Vajon miért vannak egyáltalán, amikor a rágásban nem vesznek részt, sőt, sokszor ki sem bújnak, vagy csak félig törnek elő, mert nem is férnének el? A válasz a nagyon távoli múltban rejlik. Valamikor az ember ősének még 44 foga volt. Nagyobb állkapcsában természetesen ezek a fogak mind elfértek, és szükség is volt rájuk az ősi időkben, amikor a főzés még nem puhította fel az ételeket. A mai ember kialakulása közben az állkapcsunk egyre kisebbé vált, és nem is volt szükség annyi fogra, az evolúció tehát azoknak az embereknek kedvezett, akik kevesebb foggal születtek, és azt átörökítették utódaikra is. A bölcsességfogak ezeknek a régmúlt időknek a maradványai, sok mai ember már nem is rendelkezik velük. A jövőben már a bölcsességfog csírái nélkül fogunk megszületni, de addig is sok bajt, fájdalmat és kellemetlenséget okozhatnak.
   A fogszabályozásban ritkán van szerepük, bár akadnak kivételek. Mindenesetre ha más fogászati kérdés kapcsán a fogorvosa azt tanácsolja Önnek, hogy szabaduljon meg bölcsességfogaitól, ne sajnálja őket egy pillanatig sem!

2. Mechanikai tényezők

   Nem kell bonyolult dolgokra gondolnia. A fogak háromdimenziósak, és minden irányból erőt fejthetünk ki rájuk. A fog rugalmas rostokkal erősen „kapaszkodik” az állkapocs csontjához, ám ha valamelyik irányból rendszeresen kisebb-nagyobb erőhatás éri, a szervezet engedelmeskedik, és a csontszerkezet átépülése révén a fog elmozdul az erő irányába.
   
   Mik lehetnek ezek az erőhatások?

   • A nyelv izomtónusa – azaz milyen gyakran és erősen lökjük meg fogainkat a nyelvünkkel. A kisbabáknál, kisgyerekeknél beszélünk úgynevezett nyelvlökéses nyelésről, amikor ez az állandósult rossz szokás a fogacskákat előredőlt állapotba kényszeríti.

   • Az ajak izomtónusa – azaz a száj és a fogak érintkezésénél fellépő enyhe erőhatás.

   • A szemben levő fogakkal való érintkezés - ha a fogsor szabályos, az erőhatások, amelyek a fogsorok összeérintéséből, a harapásból adódnak, helyükön tartják a fogakat. Ám ha valamelyik fog másképp illeszkedik, mint kellene, az kihat a vele közvetlenül érintkező fogakra.

   • Az egyéb, fogsort érintő gyakori hatások, amelyek valamilyen rossz szokásból erednek. Ilyenek a babakorban gyakran előforduló ujjszopás vagy a cumi túlzott használata.

   Az ujjszopáskor a baba az elülső, felső fogakat kifelé tolja, az alsókat befelé. Ha ez a szokás állandósul a gyerek 4-5 éves koráig, utána már nem lehet korrigálni az ujjszopásból eredő elváltozásokat az állkapocsban. Érdemes hát minél korábban leszoktatni róla a babát. Az ujjszopásnál még a cumizás is jobb, ha azt nézzük, hogy azt legalább el tudjuk venni a kicsitől, ha nagyon muszáj. Az ujj meg sajnos mindig „kéznél van”. Nem baj, ha a pici időnként ujjszopással ringatja álomba magát, de tereljük el a figyelmét az ujjáról, ha órákig tartó időtöltésről van szó!

3. Anatómiai tényezők

   Talán meghökkentő, de a fogak állását olyan dolgok is befolyásolják, amelyeknek első pillantásra semmi közük a fogakhoz. Főként fül-orr-gégészeti problémák, elváltozások hathatnak a fogsorra. Csak egy példa. A túl nagy orrmandula miatt előfordulhat, hogy az orrjárat nem szellőzik rendesen, ezért a gyerek rendszeresen a száján át veszi a levegőt. Ez a mozgássor egy idő után laza szájizomtónust eredményez, amelynek következménye lehet az előredőlő fogsor. Ha gyerekünk fül-orr-gégésznél jár, kérdezzünk rá a szakorvostól, mire kell ügyelnünk!

Hogyan működik a fogszabályozás? Pont úgy, ahogy képzelnénk. A fogszabályozó készülékek folyamatos, enyhe nyomásnak teszik ki a fogakat, így a fogak előbb-utóbb „engedelmeskednek”, és elmozdulnak a kívánt irányba. Ez persze bonyolultabb folyamat, valójában az állkapocs csontszerkezete változik meg ott, ahol a fogak rögzülnek hozzá. Ezt fontos tudni ahhoz, hogy megértse: a fogszabályozás nem pár hetes folyamat. A szervezetben lezajló változásokhoz idő kell.

Többféle fogszabályozó készülék van, ám fontos kiemelnünk, hogy a különféle típusok más és más módon fejtik ki hatásukat. Minden esetben a fogszabályozó szakorvos dönti el, hogy a páciens fogsora milyen készüléket kíván. Ezt a döntést több lelet alapján, komoly szakmai mérlegelés után hozza meg az orvos, így nincs értelme más készülékfajtához ragaszkodnia, mert az Önnél nem válna be. Mindenesetre most bemutatjuk a leggyakoribb típusokat.

Az állandó fogszabályozó készülékek

Az elnevezés arra vonatkozik, hogy ezeket a készülékeket állandóan viselni kell. Ezek rögzített típusok, amelyeket havonta igazítani, „aktiválni” kell. Viselésük csak maradó fogak esetén jöhet szóba, vagyis körülbelül 12 éves kortól. A felnőttek is ilyen készülékeket kapnak. Náluk a működési elv pontosan ugyanolyan, mint a kamaszkorú gyerekeknél, bár tény, hogy a csontszerkezet megváltozása náluk lassabban zajlik. Ezért is nehéz pontosan meghatározni, mennyi ideig kell az állandó készülékeket viselni. Hozzávetőleges időtartamként egy-másfél évet lehet meghatározni, ám aláhúznánk azt a tényt, hogy az állandó készülék levétele után még legalább ugyanennyi ideig kivehető fogszabályozót is kell viselni, hogy a fogak vissza ne álljanak az eredeti állapoukba. Ez talán riasztóan soknak tűnhet, ám elengedhetetlen ahhoz, hogy az addig fogszabályzó készülékkel leélt idő ne menjen kárba.

A rögzített készülékek esetében minden egyes fogra külön kis „zárat”, bracketet vagy gyűrűket ragasztunk, és a zárakba, a gyűrűk tubusaiba fogszabályozó ívet kötünk. A fogszabályozó ívek olyan előre formált ívek, melyek az ideális fogív alakjához hasonlítanak. Az ívek különleges, elasztikus fémből készülnek (nikkel-titán ötvözet), amelyek memóriával rendelkeznek, vagyis bármilyen formába hajlítjuk is, a visszarugózó képessége miatt folyamatosan törekszenek felvenni az előre beállított ívet. Ezzel folyamatosan, kis erővel hatnak a fogakra és, „kényszerítik” az ideális pozícióba. A bracketek anyaga lehet fém, porcelán, műanyag vagy porcelánnal megerősített műanyag.

Megkülönböztetünk hagyományos készülékeket és úgynevezett önligírozó, önzáródó készülékeket, amelyeket másképpen lágyerő-technikával készült fogszabályozóként is emlegetnek. Az önzáródó készülékeknél ún. „önzáró” bracketteket alkalmaznak, amelyek kikötők nélkül tartják az ívet. Ilyen zárak esetében a kezelés elején gyorsabban mozdulnak a fogak, mert nincs olyan nagy súrlódási erő. Sok helyen ki szokták emelni azt a tényt, hogy ezeknek a készülékeknek az esetében ritkábban van szükség az aktiválásra, ám a Zuglói Fogászat szakemberei ragaszkodni szoktak ahhoz, hogy havonta legalább egyszer találkozzanak a pácienssel, és ellenőrizzék a fogszabályozás állapotát. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy 2 hónap alatt sok minden történhet a fogakkal, amit esetleg jobb lett volna hamarabb korrigálni.

A belső készülékek számos ember számára igen vonzóak lehetnek, mivel nem láthatóak. Ám szakembereink csak nagyon kivételes esetekben tanácsolják használatukat. A belső készülékek ugyanis főleg az első hónapokban komoly hangképzési nehézségeket okoznak, felsérthetik a nyelvet, és tisztán tartani is jóval nehezebb őket, mint más készülékeket. A külső szemlélő számára láthatatlan belső készülék elsősorban olyan emberek számára tűnik kívánatosnak, akik intenzív társas életet élnek vagy a foglalkozásuk révén találkoznak rendszeresen más emberekkel. Ám gondoljon bele! Ha Ön emberek között mozog, és éppen ezért szeretne belső készüléket viselnie, vajon örülne-e annak, ha két-három hónapig problémája lenne a beszédhangok képzésével? Minden bizonnyal inkább egy másik készüléket választana.

A kivehető fogszabályozó készülékek

A kivehető készülékeket jellemzően gyermekeknél szoktuk alkalmazni, általában 9-10 éves kortól, nagyon ritkán, súlyos esetekben fiatalabb gyerekeknél is. Ezeket a készülékeket a közhiedelemmel ellentétben nem csak éjszaka kell használni. A legtöbb esetben legalább napi 12 órás viselés javallott, vagyis ha csak éjszaka viseli a gyerek, az nem hozza meg a kívánt eredményt.

A kivehető készülékeket két nagy csoportba oszthatjuk aszerint, hogy csak az egyik vagy mindkét állcsontra hatnak. Az egy állcsontra ható kivehető készülékeket lemezeknek nevezzük, mivel a készülék testét egy akrilátból készült lemez képezi. Ezt különböző kapcsok rögzítik a fogakhoz. Amennyiben a lemezben csavar található, aktív készülékről beszélünk. A csavar rendszeres tágításával a lemez folyamatosan tágítja a fogívet. A ma forgalomban található legtöbb csavar 0,2 mm-rel nyílik egyszeri „aktiválás” esetén, ami a lemez mindkét oldalán 0,1 mm-es elmozdulást jelent. Ez megfelelő nagyságú nyomást indukál a foggyökér körüli csontra, ami ha folyamatosan, legalább 4-6 órán keresztül tart, a fog elmozdulásához vezet. Mivel általában egy ponton, egy irányba fejtenek ki erőt a fogra, a kivehető készülékek csak a fogak döntésére alkalmasak. Nemcsak egy, hanem kettő vagy ritkán több csavart is lehet a lemezbe beépíteni. A csavarok helyzetét az orvos határozza meg a kezelési terv alapján. A csavar nélküli készülékeket passzív lemezeknek hívjuk, melyek a fogak helyben tartását biztosítják.

A mindkét állcsontra ható készülékeket funkciós készülékeknek is nevezzük. Ezek a készülékek alkalmasak a klasszikus állcsont-orthopédiára. Céljuk, hogy a száj körüli mimikai izmok és rágóizmok erejét kihasználva befolyásolják az állcsontok növekedésének helyes irányba terelését. Ugyanakkor a készülék - hasonlóan a kivehető lemezekhez - a fogakra rögzül, így képes megváltoztatni azok helyzetét is. A funkciós készülékek még egy lényeges dologban játszanak szerepet: segítenek a rossz szokásokról, mint amilyen az ujjszopás, cumizás, leszoktatni a gyereket.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fogak és a szabályozó készülék tisztán tartásának fontosságát. Amikor a fogszabályozó szakorvos felragasztja az állandó készüléket vagy megmutatja a kivehető készüléket és annak használatát, gondosan elmagyarázza, hogyan kell tisztítani a fogat és a készüléket.
Ha nem tartják be a tisztításra vonatkozó tanácsokat, a készüléken és környékén megtapadó ételmaradékok, a lepedék hamarosan rongálni kezdik a fogakat, és sajnos a károsodás rendkívül feltűnő helyen következik be. Amíg le nem veszik a fogszabályozó készüléket, természetesen nem látható a szuvasodás, de utána... Bármennyire is ódzkodik valaki a fogápolástól, a fogszabályozó készülék használatakor kétszeresen is oda kell figyelnie rá!